EMLÉKMŰ
2020—Répceszemere maga a magyar vidék esszenciája. Egy tipikus, a térképről lassacskán eltűnő, keserédes miliőjű falu. Magán hordozza a rurális hagyományokat, a parasztság munkássá válásának nyomait, a rendszerváltás utáni korszak vidékértelmezéseit, az agrárjelleget, a turizmus-ipart és a magányt. A vidéket járva ezek egyfajta hibrid nosztalgiában öltenek testet, amit a lokális emlékezetpolitika az urbánusok példáját követve emlékművekbe sűrűsít.
A telelepülés az egyre növekvő elvándorlás és a tősgyökeres családok lassú kihalása következtében a környező falvakkal való összeolvasztás, azaz az önálló helységként való megszűnés határára sodródott. Répceszemere vezetése ezt elkerülendő, emléktábla avatásokkal, történelmi épületek renoválásával, illetve falumúzeum alapításával próbálja identitását nem csupán megőrizni, hanem meg is alkotni.
A polgármester munkájával párhuzamosan, de attól függetlenül megalakult egy színjátszó társulat, amelynek tagjai jelenes napokon varieté műsorokat adnak elő a falu lakói számára. A színpadon lejátszódó rejtélyes, abszurd és gyakran vicces jelenetek egy különböző, hol valós, hol vágyott, hol kölcsönvett emlékekből kollázsolt múltat idéznek meg. Az ebből általuk kiragadott jelenetek a fényképeken válnak a „szemereiség” mítoszának emlékműivé